Fülep Lajos zseniális jóslata beteljesült: a posztkommunisták által kitalált és nyolc évig működtetett kapitalizmus életképtelennek bizonyult. Az új jobboldali kormány egy társadalmi-erkölcsi válságokkal sújtott, működésképtelen országot és egy eladósított gazdaságot örökölt.

Eszmetörténetileg mára lett végérvényesen nyilvánvaló, hogy a reformkommunistákból lett szocialisták és a baloldali liberálisok fölött is eljárt az idő. A párttitkárok után a volt KISZ-titkároknak és a késői Kádár-korszak baloldali-liberális technokratáinak is menniük kell. Állítólagos szakértelmükben ma már senki nem hisz: az MSZP és az SZDSZ politikusai kormányzati pozíciókban dilettáns, hatalom- és pénzvágyó, sokszor nevetséges, korrupt akarnokoknak bizonyultak. A baloldali és liberális értelmiségi csoportok aktív támogatásával a hatalmat gyakorló pártokrácia az utóbbi években kleptokráciává alakult. Ideológiáktól függetlenül a választások eredményének üzenete az volt, hogy a magyar politikai közösség nagy része nem szeretné többé országának a vezetését politikai és gazdasági bűnszövetkezetekre bízni.

Az MSZP bűnrészes politikusai a lehetetlennel próbálkozva erkölcsi alapról kísérelnek meg ellenzéki pártként politizálni, ami szánalmas és nevetséges. Nyilvánvaló zavarodottságukról indulatos, harsány stílusuk is árulkodik.

Zavarodottság és ellentétek

A hitelesség elvesztését különböző okokkal magyarázzák. Baja Ferenc szerint ez 2006-ban azért történt meg, mert a választások előtti ígéretek nyilvánvalóan nem harmonizáltak a választások utáni megszorításokkal. Mesterházy Attila és Földes György lényegében a liberális gazdaságpolitikát nevezik meg a bukás okaként. Gyurcsány Ferenc Röpiratában a szokásos ideologizálás mellett azt állítja, hogy a jelenlegi helyzetért a „2001–2002-ben hivatalban volt két kormány” a felelős. Legnagyobb bűnük az „ezer milliárd forintos, fedezetlen” kötelezettségvállalás volt. Szerinte „szemenszedett hazugság, primitív népbutítás” azt állítani, hogy az MSZP elárulta a szociáldemokráciát, és helyette liberális politikát folytatott.

A kiútkeresés jegyében a 2010. július 11-én megtartott kongresszusukon lezajlott tisztújítás rendkívül felemásra sikerült, hiszen az Újrakezdés szlogen ellenére a most megválasztott 15 tagú elnökség aligha alkalmas a párt megújítására. Az új elnök, Mesterházy Attila politikáját jól érzékelhetően az Orbán-ellenességre, illetve a Fidesz elleni háborúra építi. A thaiföldi nagykövet, majd államfőjelölt Balogh András mellett ugyancsak alelnök lett az alig ismert sárbogárdi képviselő, Szabadkai Tamás. A párt elnökségébe súlytalan, többé-kevésbé megkopott, ideológiai-intellektuális képességeiket eddig gondosan titkoló politikusok kerültek: Csabai Lászlóné, Herczog Edit, Kovács László, Teleki László, Katona Tamás vagy Szanyi Tibor aligha alkalmasak a baloldal feltámasztására. Az elnökség egyetlen fajsúlyos baloldali politikusa a nyilvánosságot érthető okokból kerülő Puch László. Jelzésértékű, hogy Gyurcsány Ferenc volt kormányfő a jelenlétével, míg Szili Katalin – a Szövetség a Jövőért Mozgalom (SZJM) egyik alapító tagja – a távollétével tüntetett.

Lendvai Ildikó karikatúraszerű kongresszusi felszólalásával búcsúzott a pártelnöki tisztségtől. Az alkalmatlanságát már többször bizonyító Lendvai szerint az MSZP igazi nemzetet, igazi rendet, igazi szabadságot akar, amihez igazi erő kell. Mondja mindezt nyolcévi kormányzás után egy igazi szocialista politikus! Lendületes, ifjúkommunista mozgalmárokra emlékeztető beszédében közölte: a jövőben ideológiával akar foglalkozni. Gyakori szójátékaira, az infantilizmus határát súroló lendületes és fiatalosnak szánt kirohanásaira, furcsa metakommunikációjára ma már csak a Kádár-rendszer iránt nosztalgiát érző nyugdíjasok egy része vevő. Egy mediatizált társadalomban ez a harsány – Marosán Györgyre emlékeztető – stílus korszerűtlen és irritáló. Korábbi önvallomása szerint nem tudja, hogyan kell viselkedni a székely himnusz elhangzása alatt, igaz, a bányászok himnuszától is zavarba jönne… „Az ocsmányságokat beszélő” jobboldalhoz viszont már hozzászokott. Lendvai ideológiateremtő szerepét a trágárkodásáról elhíresült, exhibicionista Szanyi Tibor veszélyeztetheti, aki így fogalmazott: „Nem ódivatú, hanem versenyképes, szexi baloldalt akarok”. Szanyi időközben az önkormányzati választásokra készülő párt kampányfőnöke lett. Legújabb álma, hogy Budapest legyen a „Fidesz-hadjárat Sztálingrádja”. A baloldal jövőjére nézve nem sok jót ígér, hogy az új magyar szocialista szexi párt mindkét leendő ideológusa az MSZMP és az utódpárt MSZP levitézlett, kiöregedett funkcionáriusa. Aligha vitatható, hogy az MSZP júliusi kongresszusa nem volt képes a követendő stratégia és taktika kidolgozására, de a pártot belülről szétfeszítő személyi és nemzedéki ellentéteken sem sikerült úrrá lenni.

A baloldali stratégák számára szinte megoldhatatlan feladat Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök új helyének és szerepének kijelölése. A döntést nagyban nehezíti, hogy infantilis személyisége, pózai allűrjei, nagyotmondási kényszere és gyanús gazdasági ügyei miatt a szocialisták egy szűk körén túl Gyurcsány politikai szerepvállalása a választópolgárok döntő többsége számára elfogadhatatlan. De az MSZP-n belül Gyurcsány mégiscsak egy vezetésre alkalmas, befolyásos politikus, ám azt még a hívei is sejtik, hogy az ő vezetésével az MSZP nem lesz még egyszer baloldali váltópárt. Attól viszont joggal félnek, hogy a mozgáskényszeres egykori miniszterelnök új pártot alapít, tovább nehezítve a szocialisták helyzetét. Párton belül tartása viszont állandó feszültségforrást jelent, hiszen kiszámíthatatlansága miatt nagyban nehezíti a tudatos, apró lépések politikájának kidolgozását, a hitelesség helyreállítását.

A párt helyzetét tovább rontja, hogy a nemzedékváltás a kontraszelekció jegyében szinte észrevétlenül zajlott le: a vezető pozíciókat elfoglaló fiatal politikusok szinte semmit nem változtattak a szervezett arculatán, politikai stílusán, társadalmi elfogadottságán. Miután Mesterházy Attila, Újhelyi István, Arató Gergely, Varga László és társai politikai karrierjük elején állnak, ezért az MSZP-ben ambiciózus, új jövevények számára már nincs hely: minden fontos tisztség foglalt. A meglévő pozíciókkal még a bent lévőket sem tudják kifizetni. Ahhoz meg senkinek nincs elég ereje, hogy a korábbi pártelit nagy részét eltakarítsa az útból. A gyors megújulás lehetősége fikciónak tűnik, hiszen a megyei elnökök választásakor szinte mindenki a helyén maradt. A párton belül a befolyásos öregek súlya nem csökkent. Puch László a Baranya megyei MSZP elnöke maradt, Gyurcsány Ferenc pedig a Táncsics Alapítvány vezetőjeként rendelkezik a pénzek nagy része fölött. Veres János újraválasztása a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöki pozícióba ugyancsak a régiek erejét demonstrálja.

Ugyanakkor az MSZP-nek előbb-utóbb nyitnia kell, mert társadalmi beágyazottságának növelése elképzelhetetlen újabb társadalmi csoportok elérése és integrálása nélkül. Az MSZP potenciális szavazóbázisa már csak biológiai okokból is csökken, ugyanakkor a fiatalok aránya az MSZP szavazóbázisában köztudottan csekély. A párt társadalmasítását az úgynevezett demokrata körök megalakításától remélik.

Az MSZP jövőjét illetően Mester László, a XVIII. kerület szocialista polgármestere sem túl derűlátó: „Addig nincs kiút, amíg nincsenek személyi változások, és különösen a fővárosi MSZP-ben olyan emberek ülnek, akik az egyéni sérelmeiket akarják megtorolni, illetve csak az egyéni érdekeik mentén politizálnak”. (Népszabadság, 2010. július 8.)

A belső feszültségeket nyilván tovább növeli, hogy a párt összezsugorodása, valamint az időközbeni jogszabályi változások miatt a Heti Válasz (2010. július 8.) becslése szerint még ebben az évben 3366 baloldali aktivista pozíciója szűnik meg, ami szinte megoldhatatlan helyzet elé állítja a megélhetési politikusok nagy részét.

Kérdések és konklúzió

Aligha vitatható, hogy az elmúlt húsz évben a szocialisták és a szabad demokraták szakítottak ugyan a kommunizmus hétköznapi gyakorlatával, de érzelmileg továbbra is vonzódtak a reformkommunizmushoz, a késői Kádár-korszak erkölcs nélküli pragmatizmusához, a kommunizmus bűneitől megtisztított szocializmushoz, valamint a világmegváltónak hitt, emberi jogi alapú, dogmatikus liberalizmushoz. Az MSZP és az SZDSZ által képviselt elvek, értékek és megoldási módok mentesek voltak minden társadalom- és államszervező szándéktól, közösségszervező elképzeléstől. Mindössze egyetlen céljuk volt: a hatalom megszerzése, gyakorlása és megtartása. Ezt a napi ügyintézéssel vélték megoldani. Ami ezen túl volt, az már nem foglalkoztatta a kifinomult balliberális elméket, akik nyolc év alatt sem voltak képesek egy valamirevaló program kidolgozására.

A létező baloldal bukása után nehezen megválaszolható kérdés, hogy mikor lesz hazánkban egy hiteles, nem volt kommunistákból álló és nem posztkommunista jellegű és eredetű baloldali párt. Képes-e egy új formáció végleg szakítani a késői kádárizmussal, annak szellemiségével és fennmaradt struktúráival? Mikor néznek szembe végre a múlttal? Skrabski Fruzsina és Novák Tamás Biszku Béláról (Bűn és büntetlenség) forgatott filmje kapcsán itt lett volna az alkalom, hogy a ma szocialistái látványosan elhatárolódjanak a véres kommunista diktatúrától, illetve annak egyik vezetőjétől. Vitányi Iván szerint a parlament kulturális bizottságának nem feladata Biszku történelmi szerepének a megítélése. Hiller István történész, volt miniszter jobbnak látta, ha távol marad. Úgy tűnik, az MSZP-nek még ma is megoldhatatlan feladat szembenézni a Biszku Bélák, Pap Jánosok, Czinege Lajosok, Marosán Györgyök, Apró Antalok és Kádár Jánosok örökségével. Az úgynevezett balliberális értelmiség pedig a Bauer Miklósok, Betlen Oszkárok, Pető Lászlók, Aczél Györgyök, Eörsi Gyulák, Vásárhelyi Miklósok szégyenletes tevékenységét igyekszik végleg elfeledtetni.

Vajon milyen válaszokat kínál majd egy szociáldemokrata párt a XXI. század kérdéseire, kihívásaira? Hogyan viszonyul majd a korábban az SZDSZ-t működtető gazdasági és értelmiségi csoportokhoz? Betöltheti-e az MSZP helyét az SZDSZ-es szellemiségű, ökoszociális, Lehet Más a Politika nevű csoportosulás? A szocialisták új ígéretei mindenesetre arra utalnak, hogy teljesen elszakadtak a valóságtól. Ismét világmegváltó szerepre készülnek: egyszerre hirdetnek modernizációt, teljes foglalkoztatottságot, esélyegyenlőséget, fenntartható fejlődést, a demokrácia védelmét.

Az MSZP életképtelenségének egyik legújabb bizonyítéka a szocialista főpolgármester-jelölt kiválasztása. Az állandóan mosolygó, a nevetségességig demagóg Horváth Csaba indítása kész szegénységi bizonyítvány.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi helyzetben a versenyképes és egységes MSZP megteremtésének esélye rendkívül csekély. Ennyi személyi és érdekellentét mellett, erkölcsileg lenullázva, komolyan vehető szellemi-intellektuális háttér nélkül ez a posztkommunista-szocialista párt aligha lesz újra a magyarországi baloldal legnagyobb pártja.

Esetleges tévedésünkért mindannyian újra fizetni fogunk. Az elmúlt nyolc évhez hasonlóan.

Tóth Gy. László
A szerző politológus

Szerző: keresztenydem  2010.08.13. 21:08 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenydemokrata.blog.hu/api/trackback/id/tr442220235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása