„Emlékezz Mária, hogy itt váltál mindannyiunk anyjává és a kegyelmek közvetítőjévé: őrködj védelmeddel földed fölött, oszlasd el felőle a sötét felhőket, hogy az örök igazságosság fénye ragyogja be” – e szavakkal zárult Jeruzsálemben az „Elárulás barlangjának” nevezett helyen vasárnap, Mária mennybevételének ünnepén az esti vesperás. Az imát Pierbattista Pizaballa ferences atya, szentföldi kusztos vezette.
A vasárnap folyamán nagy számban gyűltek össze katolikus hívek a Kidron-völgynél található Mária sírja Bazilikában, hogy imádkozzanak a Szűzanyához. A mai szabályok szerint a latin keresztényeknek csak augusztus 15-én engedélyezett egy rövid liturgikus szertartás Mária sírjánál, ugyanis jelenleg a bazilikában csak görög és örmény ortodoxok vannak jelen. A helyet korábban ferences szerzetesek őrizték egy rövid ideig, amikor 1757-ben végleg el kellett hagyniuk a bazilikát.
Az Evangéliumok nem írnak arról, hogy Mária hogyan élte meg utolsó napjait, sem arról, hogy hogyan hagyta el ezt a világot. A II. századból megmaradt apokrif iratok (vagyis azok a zsidó és ókeresztény írások, amelyeket soha nem tekintettek még átmenetileg sem kánoninak) egy része ismerteti „Mária elszenderülését”, amelyben beszámolnak Mária földi életének utolsó napjairól és halálának körülményeiről.
Egyes szövegek szerint Mária halálos ágyánál jelen voltak az apostolok, amikor Jézus megjelent, és anyja lelkét magához vette. Az apokrifek beszámolnak arról is, hogy az apostolok az Olajfák hegyén lévő Getszemáni kertben helyezték el Mária testét egy új sírban, melyet három nappal később, mikor Tamásnak meg akarták mutatni a halott Istenanyát, üresen találtak. Az üres sír helyén ma az a Bazilika áll, mely egyaránt emlékeztet Mária nyughelyére és Mennybevételére. A templomban egy mellékoltár felett található freskó mutatja Mária mennybevételének pillanatát, amely a keresztény művészettörténet egy állandó és kimeríthetetlen témája.
Az Egyház hivatalos tanítása szerint Mária meghalt. Halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste nem indult oszlásnak, hanem azonnal a megdicsőült test állapotára emelkedett.Mária sírját a kezdeti időkben, az első századokban a zsidó-keresztények felügyelték, ők viselték gondját és tisztelték, amely fölé később templomot építettek. Innen ered a máig tartó „Mária mennybevételében” való hit.
Az Evangéliumok nem írnak arról, hogy Mária hogyan élte meg utolsó napjait, sem arról, hogy hogyan hagyta el ezt a világot. A II. századból megmaradt apokrif iratok (vagyis azok a zsidó és ókeresztény írások, amelyeket soha nem tekintettek még átmenetileg sem kánoninak) egy része ismerteti „Mária elszenderülését”, amelyben beszámolnak Mária földi életének utolsó napjairól és halálának körülményeiről.
Egyes szövegek szerint Mária halálos ágyánál jelen voltak az apostolok, amikor Jézus megjelent, és anyja lelkét magához vette. Az apokrifek beszámolnak arról is, hogy az apostolok az Olajfák hegyén lévő Getszemáni kertben helyezték el Mária testét egy új sírban, melyet három nappal később, mikor Tamásnak meg akarták mutatni a halott Istenanyát, üresen találtak. Az üres sír helyén ma az a Bazilika áll, mely egyaránt emlékeztet Mária nyughelyére és Mennybevételére. A templomban egy mellékoltár felett található freskó mutatja Mária mennybevételének pillanatát, amely a keresztény művészettörténet egy állandó és kimeríthetetlen témája.
Az Egyház hivatalos tanítása szerint Mária meghalt. Halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste nem indult oszlásnak, hanem azonnal a megdicsőült test állapotára emelkedett.Mária sírját a kezdeti időkben, az első századokban a zsidó-keresztények felügyelték, ők viselték gondját és tisztelték, amely fölé később templomot építettek. Innen ered a máig tartó „Mária mennybevételében” való hit.
Vatikáni Rádió
