Mikortól személy a magzat? Meddig terjed joga és meddig az anyáé? Anya-e a teherbe esett nő? Folytatva cikksorozatunkat a kormány életvédő kampánya (más oldalról tekintve: az abortuszellenes kampány) körül kibontakozó vitáról, most a Patent Egyesület és Vágó Péter, teológus-pszichológus, a Szexológiai Társaság tagjának véleményét ütköztetjük.

A Magzatvédő Egyesület és a Patent Egyesület egyetért az abortusz megelőzésének szükségességében és abban, hogy nem szabad kijátszani a nők és magzataik jogát egymás ellenében. Hasonlóan vélekednek az egyedi esetek, a bajba került nő megértésének szükségszerűségéről. Mindkettő problémának látja a férfiak felelősségvállalásának hiányát, és hangsúlyozza a férfiak tudatos szexuális viselkedésének kívánalmát. A férfiak által elkövetett erőszak ellen küzdő jogvédő egyesület a szexuális védekezésben, a kismamákat segítő szervezet távolabbi célként a fiatalok felelős szexuális magatartásában látja a megoldást. A magzatvédők úgy ítélik: mivel nincs százszázalékos védekezés, ezért az óvszer nem a legeredményesebb megoldás. A Patent Egyesület a realitásra hivatkozik, tehát arra, hogy a fennálló helyzetből kell kiindulni és nem az ideákból.

- Mi a véleménye, elegendő jogi szempontból közelíteni az abortusz témájához? A tradíció hiánya miatt van szükség a női jog mellett olyan markánsan érvelni, ahogyan az sajtónyilatkozataikban megfogalmazódik?
- Nem bírom értelmezni a kérdést. Mi nem jogi, hanem nőjogi szempontból közelítünk, mivel általában a nők joga nincs lefektetve. A mi szervezetünknek az a feladata, hogy arról beszéljünk, hogy mit jelentenek a reprodukciós jogok egy civilizált társadalomban. Nem föltétlen markáns ez a vélemény.
Az ellen tiltakozunk, hogy a nők és a megfogant magzat jogait szembeállítsák. Mi igyekszünk hangsúlyozni, hogy a reprodukciós jogok tekintetében kizárólag a nők jogosultak dönteni, de ebben a másik oldalon nem a magzat áll, hanem mindazok a szervezetek, hatóságok és személyek, akik a magzat jogainak védelmére hivatkozva fejtenek ki a nők jogait sértő tevékenységet.

- Hallom a háttérben a gyerekeket, ezek szerint Ön is anya?
- Igen, többszörösen.

- A Patent Egyesület, illetve Ön személy szerint mikortól nevezné személynek az embriót/magzatot?
- Kinek-kinek egyéni fölfogása, hogy mikortól tekinti személynek a magzatot, mert ez a kérdés hitvitákhoz vezet, amikor már nem lehet pro és kontra érvelni, mert vallásos meggyőződésekkel találjuk magunkat szemben. Szerencsére én nem kerültem olyan helyzetbe, hogy erről döntenem kelljen, de annak a nőnek, aki akarata ellenére esik teherbe, választ kell adnia erre a kérdésre, és csak azután tud dönteni. Én ebben soha nem befolyásolom a teherbe esett nőket. Mi a nőket nem hívjuk anyának, az embriót kisbabának. Az embrió a huszonhetedik hétig nem érez fájdalmat és mozgása csak reflexszerű mozgás, nem tudatos. Ezért hatásvadász a kormány kampányában szereplő plakát, mivel az egy fejlettebb magzatot mutat: az abortuszt ennél korábbi szakaszban lehet csak elvégezni.

- Mi a „felháborító” az Önök számára a kormány életvédelmi kampányában?
- A kampány nem életvédelmi, hanem masszívan negatív kampány, mivel bűntudatot kelt a nőkben, azt sugallja: aki abortálja a magzatát, az csecsemőgyilkos. A legnagyobb baj vele az, hogy nem vázolja a lehetőségeket, csak az örökbefogadást javasolja. Mi nem gondoljuk, hogy az örökbe adás nem jó út. Ezt rá kell bízni a személyre, aki ilyen helyzetbe kerül. Mi sem mondjuk senkinek, hogy menjen abortuszra, eszünkbe nem jutna ilyen tanácsot adni.

- Tehát a megelőzést kell szorgalmazni, például óvszerosztogatással – ezt olvastam egy nyilatkozatában. És akkor mehet minden a maga útján? Ez nem buzdít legalább annyira felelőtlen magatartásra a szexualitás terén, mint – az LMP véleménye szerint – az örökbe adást reklámozni?
- Egyáltalán nem jó, ha megy a maga útján. Azt tartjuk kívánatosnak, ha a férfiak is felelősséget vállalnak a nem kívánt helyzetben. A „légyszi, hagyjatok életben”-plakátmegfogalmazás is elkeni a férfiak szerepét. A nő önállóan dönthet a magzat megtartásáról vagy elvetetéséről, a megelőzésben viszont mindkét félnek szerepe van. Azt halljuk mindenhonnan, hogy a nőknek küzdenie kell azért, hogy a pasi védekezzen, mert úgy érzik a férfiak, a fogantatás nem az ő problémájuk. Pedig sok, első szexuális érintkezés nem konszenzuális alapon történik, a férfiak sokszor erőszakosak. Mivel azonban nincs fizikai ellenállás, ezért nem nevezik az „áldoztatok” erőszaknak, ami velük történik, s ráadásul a reprodukciós jogok fölött sok esetben a férfi diszponál. Nem utópikus állapotokra kell tehát reagálni, hanem a realitásra: az egyetlen felelősségteljes megoldás – a WHO (World Health Organization) adatai szerint is – a megelőzés. A kormánynak ez lett volna a feladata. És egyébként, ki dönti el, hogy a szexuális magatartásnak melyik a felelőtlen eleme? Az-e, ha a betegséget kiszűrik vagy, az, ha egy nem kívánt terhességet megelőznek? Eddig ilyen megnyilatkozást csak a pápától hallottam.

Vágó Péter pszichológus, teológus, a Szexológiai társaság tagja – saját bevallása szerint – speciálisan látja az abortusz-kérdést.

- Mélységesen hiszek a szabad akaratban. Isten üzenete nagyon egyértelmű a követői számára. A kérdés talán az, hogy a hívők értékrendjét, számon lehet-e kérni a nem hívőkön. Ha hívők oldaláról nézem, akkor e témában nem az a kérdés, hogy végez-e abortuszt a nő vagy sem. Először az a kérdés, hisz-e a Megváltóban. Isten nevében az abortusz ellen támadni tévedés. Magam mélységesen nem értek egyet az abortusszal. Ez a kampány a nemhívőknek szól. Azoknak a fiataloknak, akiknek ez valóban kérdés, szükségük lenne felvilágosításra e téren. A személyes beszélgetés más, mint egy kampány, én ott tudok segíteni.

- Mit gondol, bűtudatkeltő a kormány kampánya?
- Igen, ez bűntudatkeltés, de azt gondolom, hogy bűntudata van az abortuszt végző hölgynek. Nem a kampány okozza, hanem az élet elvételének a tette. A helyzet nagyon hasonló, mint a romák társadalmi problémakörében. Az abortusz is sok vektornak az összege. Nem lehet kiragadni egy tényezőt vagy szereplőt, és azt elítélni.

- Mit látna Ön jó megoldásnak?
- A szülőket meg kellene tanítani, hogy beszélgessenek a gyerekeiknek a témáról és a gyerekeket is föl kellene világosítani: szervezett formában, szakembereken keresztül az iskolában. A fiatal szülőkkel kisebb közösségekben lehetne valamit kezdeni. Az egyház megfelelő hely lenne erre, de az a tapasztalatom, hogy a gyülekezetekben is probléma ez a kérdés. Nem beszélnek, nem beszélgetnek róla, mert a fiatalok nem jönnek el személyesen a vészhelyzetben.
Jelenleg a közgondolkodásban a szex szerepe a hétvégi szórakozás szintjére degradálódott. Ez a szemléletmód rohamosan beszivárog az egyházba is. Nincs egységes vélemény: a tiltás az egyik véglet, a másik az, hogy nincsenek elmagyarázva a következmények, liberálisan kezelik a helyzetet mondván: majd megtér a gyerek.

Vágó Péter tapasztalata az, hogy a fiatalok a saját családjukra ritkán támaszkodhatnak, de a lelkigondozót sem keresik föl. Így ő sem lát bele abba, hogy kihez fordulnak nehéz helyzeteikben.

Harmath Artemisz
Orientpress Hírügynökség