1. A „nyomorért segélyt" és a „segélyt közmunkáért" elv helyett a „tanulást és közmunkát" elv érvényesítése. Hiába söpör valaki az utcán, a képzettsége attól nem fog növekedni, ez csak a képzetlen munkaerő szinten tartására jó. A többségi társadalom hordozza a nagyobb felelősséget: mielőtt bármilyen követelményt állít a kisebbségek felé, biztosítani kell a tanulás és (köz)munka lehetőségét.

2. Antiszociális viselkedések és a bűnözés terjedésének megakadályozása. Mely pont csakis akkor érvényesíthető, ha az első pont maradéktalanul teljesül. A kulcsszó: lehetőségek és szabályok kettőssége. Aki nem fogadja el e szabályokat, ráadásul képtelen élni a többségi társadalom által biztosított felemelkedési lehetőségekkel, azt nem megérteni kell, hanem a hatályos törvények alapján börtönbe dugni. Bűncselekményre nem adhat felmentést a származás. Továbbá a hatékonyabb bűnüldözéssel ki kell fogni a szelet az önbíráskodó és szélsőséges militarista szervezetek vitorlájából.

3. A jelenlegi segélypolitika gyökeres átalakítása. Az élet nem Kusturica-film, itt egyáltalán nem vicces, ha valaki csinál tizenhét gyereket, aztán élete hátralévő napjait a kocsmában tölti. Az ehhez való jogot nem lehet elvenni, de a gyerekcsinálásért járó pénzjutalmat, és súlyos esetben a gyerekeket is, igen.

4. A szociális kártya országos szintű, minden segélyezettre kötelező bevezetése. Segély csak fényképes kártyára kapható, mely így megvéd az uzsorásoktól, alkohol és dohánytermék ugyanakkor nem vásárolható vele (szociális ellátások célzottsága), de felmutatására jelentős kedvezmények nyújthatók.

5. A nyomortelepek felszámolására, az analfabetizmus megszüntetésére szánt források biztosítása, évtizedre szóló törvény keretében. A két említett területen való lépés elengedhetetlen, prioritást kell, hogy élvezzen a polgárháborús helyzet megelőzése miatt. A forrásokat minimum 10 évre, törvényileg garantálni kell.

6. A cigányság autonóm választásán alapuló, valódi önkormányzati politika. Az OCÖ távolról sem mutatja egy demokratikus országhoz méltó szervezet képét, ugyanúgy az is tarthatatlan, hogy a nemroma politikai osztály a cigánysággal csak a választások közeledtével számol.

7. Húsz év cigánypolitikájának értékelése, a tanulságokkal való kemény szembenézés. Senki, semmilyen fórumon sem értékelte átfogóan, szakmai szemmel a 1989-2009-ig tartó magyar cigánypolitikákat, holott csak erről az alapról lehet továbbmenni. Érdemes felidézni a mondást: „Azt nem tudom, hogy merre menjünk. De azt már igen, hogy merre ne." Csak két területet említve: ki kell mondani a milliárdos költségvetésű, láthatóan semmilyen eredménnyel sem járó plakátkampányok pazarló mivoltát, a falusi digitális táblák feleslegességét.

8. Közösségek, szellemi és anyagi holdudvarok hálózatának megteremtése az ügy mögött. Az anyagi forrásokat plakátkampányok és digitális táblák helyett önkéntes közösségek támogatására kell fordítani: az egyház cigánypasztorációjára, cigány művészeti közösségek, cserkészcsapatok és más, önkéntes normakövetésre ösztönző közösségek megteremtésére.

9. Az egyértelműen káros cigányreprezentáció média-megjelenéseinek korlátozása az ORTT által. A cigányság kulturális elmaradottságát, antiszociális viselkedését hangsúlyozó, nyilvánvalóan feszültségkeltő műsorok megszüntetése. Örök példa Gáspár Győző több kereskedelmi adón látható műsora, mely szívós munkával igyekszik többségi tudatba vésni, hogy a magyar cigány buta, ronda ruhákban jár, és nem dolgozik. Ugyanerre a lapra tartoznak zenei klipek, az alvilági és gettólétet büszkén járható útként feltüntető műsorok.

10. Szemléletváltás a rasszizmus és antirasszizmus megítélésében. A cselekvés előfeltétele a frusztrációk oldása. El kell ismerni, hogy az esélyegyenlőségről papolókban is van félelem, gyermekeiket ők sem járatnák nyomornegyed melletti iskolába. Semmi esetre sem szabad anyagi segítséget, támogatást nyújtani a politikailag érdekvezérelt (vagy egyszerűen hibbant) fasisztázóknak, megélhetési egyenlőségpártiaknak.

Az összeállításban forrásunk volt Giró-Szász András Fullasztó levegőjű gettótestület c. írása, a Heti Válasz Monokról készült összeállításai, Forgács István (a European Roma and Travellers Forum szakértője) cikkei, a Reakció „kormányprogramja", valamint Barna veszedelem in da house c. cikke és a Hofher Józseffel készült IGEN-interjú.

igen.hu