Örültem a Biszku filmnek. Nem hiszem, hogy megengedhetetlen volt a film készítőinek csele, hogy megszólaltassák ezt a húsz éve konokul hallgató embert. A filmért csak hálával tartozunk, sok fontos dolgot tárt fel. Például azt, hogy volt rendszerváltás. Biszku szavai oly régmúltból törtek elő, hogy bárki megérezhette, itt nemcsak a két évtized választ el tőle minket, hanem egy egész világ.

Ezt fel kellene ismernie mindenkinek, legyen öreg vagy fiatal. Hogy 1956 kapcsán emberiség elleni bűncselekmények történtek, ezt már megállapították. Hogy ebben Biszku bűnös-e vagy sem, nem nekem kell eldönteni. Ha az, büntessék. Ha nem az, kapjon esélyt, hogy tisztázza magát. Jogállam.

A film tehát önmagában értékes, de fontos az is, hogy Biszku ügy keletkezett belőle, ami reményeim szerint nem bosszú vezérelt, vérszomjas megoldást hoz majd, hanem tisztességgel igazságot szolgáltat.

De valójában nem erről akarok szólni. Olvasom, hogy megindult a nyomozás, de nem az 1956-57 során viselt dolgaiért, hanem amiatt, hogy megsértette-e Biszku a törvényt, amely szerint sem a zsidóüldözéseket, sem a kommunizmus gaztetteit tagadni nem szabad.

Aki a tényeket tagadja, az beteg, vagy hamisító. Ha hamisító, akkor elvben talán jogos a büntetés, de ez a törvény, mégis határeset. Miért ne lehetne nekem az a véleményem, hogy nem is volt Mohácsi Vész? Hogy lehet ilyesmiért bíróság elé állni? Ki kell nevetni engem, ha Mohács csataterén elszenvedett vereséget kétségbe vonom, de bíróság elé csak nem tartozik az ügy.

Persze, ha a nemzeti szocializmus bűneit büntetőjogi következmények nélkül nem lehet tagadni, akkor a szocializmus, na jó pontosítsunk, a kommunizmus hasonló bűneinek tagadására is vonatkoznia kell a törvénynek. Barna vagy vörös, egykutya.

Amikor ez a rendelkezés megszületett, nem gondoltam, hogy lesz létező személy, akire alkalmazni is lehet. A Jobbik érdeme, hogy ezt észlelte, és vállalta, hogy ezt a kövületet, a korai Kádár rendszer meghatározó figuráját életének tizedik évtizedében eljárás alá vonta. Gusztus dolga.

De hátrább egy kicsit az agarakkal. A Biszku ügy mostantól nem arról szól, hogy mit tett a belügyminiszter a szocialista diktatúra legkeményebb időszakában, hanem hogy mit mondott egy öreg ember a televízióban, talán életében először szólalva meg a modern tömegtájékoztatás eme csodamasinája előtt. Biztos, hogy jó úton járunk? Sikeresen letérítették az ügyet a fővonalról. Az 57-es Biszku magatartással egy egész rendszert lehetne elítélni, most egy öreg embert. Ezt akrajuk valójában? Egy idióta törvény buta fogalmazásán bukjon el a ”Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” belügyminisztere?

Nem másutt kellene keresni a fogást? Ja igaz, Al Capone is adócsalás miatt…