Nyolcvanötödik évében jár, de nemrég Pomázon megnyitotta a Magyar Vár Alapítvány táborát, aztán már ismét Erdélyben tanít és terjeszti a magyar népdal- és néptánckultúra alkotásait. Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, népi kultúránk élő klasszikusa szerint a magyarság Kárpát-medencei megmaradásának alapvető feltételei közé tartozik, mennyire tudja megőrizni és magáévá tenni évezredes népművészetének nagyszerű darabjait.

– A hetvenes évek első felében szinte robbanásszerűen fedezte fel magának újra Erdélyt s vele a magyar népi kultúrát a fiatal anyaországi értelmiség tekintélyes része. Az ekkoriban induló és mindinkább kiszélesedő táncházmozgalom és általában a népművészet megismerése mit tudott hozni a huszadik század végi magyarságnak?

"A tizenkét zárt tábor iszonyata és az, hogy háromszázan hunytak el a kényszermunka alatt, a mai napig nincs kellő súllyal a magyar köztudatban" – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke. A hatvanadik évfordulón arról is szólt: "Az, hogy az itt tervezett emlékkápolnának még csak az alapja készült el, és hogy a kitelepítettek csak részben kaptak kárpótlást, a félbemaradt rendszerváltást is szimbolizálja."

Olyan várost szeretnénk, ahol az egészséges élet feltételei adottak, ahol magas színvonalú az egészségügy – fűzte hozzá a korábban mentőorvosként dolgozó kereszténydemokrata politikus, aki tavasszal Szombathely 1-es számú választókerületében egyéni országgyűlési képviselői mandátumot szerzett.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke kapta az idén a nemzet legnagyobb hazudozóinak járó Sánta Kutya Díjat, Biszku Béla volt belügyminisztert pedig Sánta Kutya Életműdíjjal tüntette ki a magyar cenzúra napjának ünnepélyét szervező bizottság.



Sánta Kutya Díjban részesítette Simor Andrást a magyar cenzúra napjának ünnepélyét szervező bizottság. A magát nemzeti elkötelezettségűnek valló baráti társaság választása azért esett a Magyar Nemzeti Bank elnökére, mert megelégelték, hogy a pénzintézetek helyett az állampolgárok viselik a hatalmas terheket, az általuk „humanista in-shore helytartónak” aposztrofált Simor pedig mindebből hatalmas hasznot húz. A Czakó Gábor író, publicista által vezetett bizottság kitüntetésben részesítette az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak tituláló Biszku Bélát is.

Fülep Lajos zseniális jóslata beteljesült: a posztkommunisták által kitalált és nyolc évig működtetett kapitalizmus életképtelennek bizonyult. Az új jobboldali kormány egy társadalmi-erkölcsi válságokkal sújtott, működésképtelen országot és egy eladósított gazdaságot örökölt.

Eszmetörténetileg mára lett végérvényesen nyilvánvaló, hogy a reformkommunistákból lett szocialisták és a baloldali liberálisok fölött is eljárt az idő. A párttitkárok után a volt KISZ-titkároknak és a késői Kádár-korszak baloldali-liberális technokratáinak is menniük kell. Állítólagos szakértelmükben ma már senki nem hisz: az MSZP és az SZDSZ politikusai kormányzati pozíciókban dilettáns, hatalom- és pénzvágyó, sokszor nevetséges, korrupt akarnokoknak bizonyultak. A baloldali és liberális értelmiségi csoportok aktív támogatásával a hatalmat gyakorló pártokrácia az utóbbi években kleptokráciává alakult. Ideológiáktól függetlenül a választások eredményének üzenete az volt, hogy a magyar politikai közösség nagy része nem szeretné többé országának a vezetését politikai és gazdasági bűnszövetkezetekre bízni.